Természetesen nem tudjuk megkérdezni a kutyákat, hogy mit éreznek evés közben. Bár nem fér kétség ahhoz, hogy érzékelik az édes, a sós, a savanyú és a keserű ízt, ennél fontosabb mégis az, hogy szeretik-e, vagy sem. A korai élmények sokban befolyásolják a későbbi ízlelést. A kölyökkutya szívesebben fedezi fel az ismeretlen ízeket, és ha fiatalon sokfélével megpróbálkozott, akkor felnőttkorában is több lesz benne a vállalkozó kedv. Némelyik kutya szívesen fogyaszt olyan a kutya számára agresszív ételeket is, mint a nyers hagyma vagy fokhagyma, míg mások egyetlen ételhez ragaszkodnak, és nem hajlandók mást kipróbálni.

A kutyák csupán a mi ízlelőbimbóink 1/6 részével rendelkeznek. Ezek nagy része a nyelv elülső részén helyezkedik el. A kutyák szaglása és ízlelése olyan mértékben kapcsolódik össze, hogy alkalmasint többet éreznek a táplálék illatából, mint az ízéből.

Miként a kutyák ízlése viszonylag szegényes, kevésbé kívánják a változatos ételt, mint mi. A kutya tehát kevésbé ragaszkodik a táplálék ízéhez, mint magához a táplálékhoz. Mindezek ellenére, hozzánk hasonlóan a kutyák is gyorsan az ételekhez fűződő élményeiket azok ízéhez. Éppen ezért azok az állatok, amelyek egyszer betegek lettek egy adott ételtől vagy rossz tapasztalataik voltak, azok gyakran nem hajlandók azt többé megenni. Ez az irtózás bizonyos ízektől érzékeny túlélési technika, amely megvédi az állatot attól, hogy bizonyos mérgező anyagokat ismételten elfogyasszon.